Ezen a napon óvatos becslés szerint általában megháromszorozódik a kis őrségi falucska lélekszáma. Hazajönnek a régi szattaiak, rokonok ismerősök látogatnak el a rendezvényre és sok érdeklődő érkezik a környező településekről.
Elmaradhatatlanok az eseményről már évek óta a telekesiek. Polgármesterük Orbán László szattai születésű, így neki és „csapatának” ilyenkor itt a helye. A nagy jövés-menésnek az egyik oka, hogy az itteni gasztronómiai esemény kuriózumnak számít. A településen több évvel ezelőtt építettek egy közösségi kemencét, amelyet ilyenkor már jó előre befűtenek. Ebben a kemencében a sütő-főző versenyre érkezők elkészíthetik a saját maguk által megálmodott kemencés ételt, de mellette a bográcsokban, vagy éppen a tárcsákon is készülnek finom falatok. A versenyt nem kell szó szerint érteni, mivel itt mindenki nyertes, hiszen az ételt közösen fogyasztják el.
Ahogy a szervezők mondják itt mindenki a saját maga örömére készít ételt, a legjobbak fogynak el legelőször. A kiürült bográcsok és tepsik arról tanúskodtak, hogy az idén is holtverseny alakult ki a csaknem harminc főzőcsapat között. Másfajta megmérettetés is volt a programban, a hagyományos sodrófahajítást most is megrendezték. A gyerekekre is gondoltak a szervezők, szórakoztatásukra légvárat emeltek és a Magyar Természetvédők Szövetsége által szervezett ügyességi játékokon vehettek részt. A délutáni kultúrműsorban a Viszáki Asszonykórus és Sutyi valamint a jakabházi asszonyok már, mint visszatérő vendégek léptek fel. Mellettük nagy sikerrel mutatták be Hófehérke című vígjátékukat az őriszentpéteri színjátszók. Ők ráadásul még két csapattal a főzőversenyen is részt vettek. Kovács Imre körmendi nótaénekes és zenésztársai remek hangulatot varázsoltak a rendezvénysátorba. Az esti bálban egy új formáció, Cseterás Zsuzsa és Németh Tibi duója szolgáltatta a talpalávalót, és újdonságként az idén tűzijáték is színesítette a Kemence Ünnepet.
Markó Sándor Szatta polgármestere elmondta, hogy az idei rendezvényt közadakozásból hozták tető alá. Sajnos az önkormányzatnak nem volt erre anyagi forrása, így a helybéliek, más településen élő adták össze a pénzt. Voltak, akik munkával, mások tárgyi hozzájárulással segítettek. Ez is egy példája annak, amit a polgármester már évek óta mindig megemlít a Kemence Ünnep kapcsán, miszerint az aprófalvaknak a közösségi összefogásban rejlik az ereje, ez teremti meg a túlélés lehetőségét.
