Bár háromszor is lecsapott a vihar szombaton az Őrségre, ez nem akadályozhatta meg, hogy egy csapat gyerek és felnőtt igazán jól érezze magát.
A közösségi kezdeményezésekre, a közösség megtartó erejére hívta fel a figyelmet a Közösségek Hete országos rendezvénysorozat. Ezúttal a tavalyi eredményeket felülmúlva, az ország 300 településéről 400 programszervező – köztük számos kulturális intézmény, önkormányzat és civil szervezet – csaknem 700 programmal csatlakozott a sorozathoz. A programok kétharmada online, egyharmada szabad téren valósult meg. Szombaton szabad téri program volt az Őrségben is.
A Szalafőről indult túra a Pityerszeren és Őriszentpéteren át Nagyrákosra vezetett, nem várt kalandok közepette. Délután két órakor majdnem negyvenen gyűltek össze a szalafői Életfánál, többségében őrségi családok, de elvétve akadt egy-egy szombathelyi, fővárosi érdeklődő is. A program szervezője, Németh-Markó Viki egy gyors eligazítás után már vezette is a csoportot a mangalicafarmra, ami bizony még a legtöbb helybéli számára is ismeretlen volt.Képgaléria: Közösségek hete: kirándulás az Őrségben
A párperces séta végén mangalicazsírral kent kenyerek, némi frissítő és a farm vezetője, Batha Pál várta a csapatot. A fecskehasú mangalicák ugyan éppen sziesztájukat töltötték, nagy baj azonban nem történt, mivel nincs az a malac, amelyik ellen tudna állni a feketeárpával töltött vödör zörgésének, így aztán kisvártatva nagy csapat disznó kocogott elénk mindenfelől.
A mangalicák után a bölények voltak soron, oda viszont már nem mindenki a szokásos úton indult, a gyerekek és a bátrabb felnőttek traktor vontatta pótkocsin utazhattak a kertek alatt. A távolban ekkor már látni lehetett a Szlovénia felől érkező, nem is szürke, inkább lila felhőt, de mindenki úgy volt vele, amíg az ideér, megjárják az utat, meg aztán lehet egyszer szerencsénk is. Nem lett.
Kevéssel a cél előtt lecsapott a vihar. Egy csapat felnőtt azonnal a gyerekek mentésére sietett, sikerült is mindenkit épségben begyűjteni, és a még mindig dühödten locsogó esőben a Batha-portára szállítani. Ott aztán a rövidesen előbukkanó nap és a felkínált sütemények megtették a hatásukat, és máris izgalmas kalanddá szelídült a kiadós zuhé. Miután minden gyerek és felnőtt kipróbálta a klasszikus olajütést, vagyis pörkölhetett, keverhetett, préselhetett egyet, Őriszentpéter felé vették az irányt, ideje volt már enni egy fagyit.
Ezután Nagyrákos volt soron, ahol az Őrség mesemondója, Baksa Eszter várta a csapatot, várta azonban az eső is, ami ismételten eleredt. Ezen persze ekkor már mindenki csak nevetett, mindenesetre az állatnézegetést azért kicsit felpörgették. A tájháznál aztán még volt egy kis énekléssel egybekötött vendégség, meg persze még egy kis eső, végül este nyolc is volt már, mire mindenki elkezdett hazaszállingózni.
