II. Endre aranybullája, 1222-ben felsorolja az Őrség 18 faluját, köztük Zathát is. Adományozási levelében említi, hogy a lakosság egyenes leszármazottja a honfoglalás idején idetelepített magyarságnak. A település nevét a középkorban Őrszatta, Zatha alakban is használták. A falu a török időkben teljesen elnéptelenedett. A régi Szatta feltételezhetően a mai községtől keletre, azon a területen állt, amelyet ma „Pusztaszattának” neveznek. A település egykor fontos őrfalu szerepét töltötte be. A Faluházban a fennmaradt tárgyi emlékekből helytörténeti kiállítást tekinthetnek meg az érdeklődők.
A falu történelmét kutatta és örökítette meg Gaál Dezső és Gaál Dezsőné ( Hunyák Julianna) „Őrségi fenyvesek ölében” című könyvükben. A könyvben családfakutatás is található. Fellelhetők olyan családnevek, akik leszármazottjai máig a településen élnek. Ha a több száz éves levéltári anyagokat megnézzük, ugyanazokat a neveket olvassuk. Az a fajta „röghöz kötöttség” ami itt és az Őrségben egyaránt fellelhető sehol máshol az országban.
Az itt élők ápolják a hagyományokat, nem felejtik múltjukat!
